Titkok a szemed előtt

TITKOK A SZEMED ELŐTT

"Ha valamit alaposan el akarsz rejteni, tedd a lehető legszembetűnőbb helyre, szinte biztos, hogy sohasem találják majd meg..."

"Ha józan ész szerint nem találod a kérdéseidre a logikus magyarázatot, keresd a rossz szándékot, valószínűleg rátalálsz a logikus magyarázatra is."

TUDNIVALÓK E SOROK OLVASÁSA ELŐTT

Sok Bibliafordítás nem segít észrevenni az általam leírt gondolatokat, sőt majdnem lehetetlenné teszi, hogy észrevedd.

Nekem az Új Világ fordítás segített, amelyet Jehova Tanúi adtak ki, bár a Watchtower Society tagjainak nem ez volt a céljuk, amikor közreadták a Bibliafordításukat.

Köszönettel tartozok nekik, még akkor is, ha ők ebből a köszönetből nem kérnek.

A magyarázathoz és a megértéshez szükséges idézeteket is a fent említett – a mai napon Jehova Tanúitól még ingyenesen beszerezhető - Új Világ Bibliafordításból idézem. Ahol ettől eltérő az idézet forrása, azt külön jelzem.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a következő sorokban olvasható eszmefuttatások ennek ellenére nem Jehova Tanúinak a magyarázatát tartalmazzák, ezek olyan gondolatok, melyeket valamilyen okból valahonnan én kaptam, az én elmémben fogalmazódtak meg, én éreztem belső késztetést a leírásukra.

Sokak szerint e gondolatok egyenesen Sátántól származnak...

Ha valakit ez megrémít, ezért nem olvassa tovább soraimat, arról nem én tehetek, az illetőt nem hibáztatom.

Mindamellett, aki ennek ellenére mégis végigolvassa e pár sort, annak meglátásom szerint kárára nem válhat.

Amennyiben bárki észérvekkel – hangsúlyozottan megismétlem: ÉSZÉRVEKKEL - tud előhozakodni bármely leírt gondolatom kapcsán akár megerősítésként, akár cáfolatként, kérem, tegye meg! Bármelyiket örömmel, nyitottan fogadom, amennyiben azokat emberi módon, indulatain uralkodva képes velem közölni, és természetesen kész vagyok ugyanezen a csatornán keresztül ahol most eljutott a kedves olvasóhoz, a lehető legrövidebb időn belül közzétenni a módosítást, vagy kiigazítást, legyen az bármely irányba ható.

Mindenesetre köszönettel tartozok a kiadó munkatársainak, hogy nem kis munka árán, nagy idő- és anyagi ráfordítás eredményeként megjelent Bibliafordításukkal hozzásegítettek a megértéshez. Remélem, egykori nevükhöz méltón, amely az volt, hogy „Bibliakutatók”, soraimat nem sértésnek és támadásnak veszik, hanem igazi kutatóhoz illő módon egy másik úton elért eredményként tudnak hozzá viszonyulni.

Még egy dolgot érdemes figyelembe venni: a teremtés nyelvéhez legközelebb álló nyelv az, amelyen a teremtés könyvét és a Szentírást leginkább úgy lehet érteni, értelmezni, ahogyan annak szerzője eredetileg gondolkodott...

Ezért sokkal inkább hálásnak kell lennem a Teremtő Istennek, aki fenntartotta anyanyelvünket, gondolkodásmódunkat kis hazánkban az eredetihez legközelebbi állapotban!

ELSŐ RÉSZ

Miért tartalmaz a Biblia két különböző teremtéstörténetet?

Merthogy kettőt tartalmaz.

Az egyik az igaz, a másik is.

Az egyik az emberiségé, a másik Ádámé.

Az egyikben Isten a teremtő, a másikban...

De lássuk a medvét!

Íme az első teremtéstörténet:

„Mózes első könyve

1Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.

²A föld ekkor még kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mély vizek színén. És Isten tevékeny ereje lebegett a vizek felett.

³Ekkor Isten ezt mondta: „Legyen világosság!” És világosság lett. ⁴Isten ezek után látta, hogy a világosság jó, és elválasztotta a világosságot a sötétségtől. ⁵És Isten elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Így lett este és reggel: első nap.

⁶Majd ezt mondta Isten: „Legyen boltozat a vizek között, és váljanak szét a vizek a vizektől!” ⁷Isten ekkor elkészítette a boltozatot, és szétválasztotta a boltozat alatti vizeket a boltozat feletti vizektől. És ez így is lett. ⁸És Isten elnevezte a boltozatot égnek. Így lett este és reggel: második nap.

⁹Majd ezt mondta Isten: „Gyűljenek egy helyre az egek alatt lévő vizek, és jelenjen meg a szárazföld!” És ez így is lett. ¹⁰Isten elnevezte a száraz részt földnek, az egybegyűjtött vizeket pedig tengereknek. És látta Isten, hogy ez jó. ¹¹Majd ezt mondta Isten: „Hajtson a föld füvet, maghozó növényzetet, gyümölcsfákat, melyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek annak neme szerint e földön.” És ez így is lett. ¹²Azóta a föld füvet hajt, maghozó növényzetet a maga neme szerint, valamint fákat, melyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek annak neme szerint. És látta Isten, hogy ez jó. ¹³Így lett este és reggel: harmadik nap.

¹⁴Majd ezt mondta Isten: „Legyenek világítótestek az égbolton, hogy megkülönböztessék a nappalt az éjszakától, és szolgáljanak jelekként, valamint évszakok, napok és évek mutatóiként. ¹⁵És legyenek világítótestekül az égbolton, hogy megvilágítsák a földet!” És ez így is lett. ¹⁶Isten hozzákezdett a két világítótest megalkotásához: a nagyobb világítótestéhez, hogy uralkodjon a nappalon, a kisebbéhez pedig, hogy uralkodjon az éjszakán, valamint a csillagokéhoz. ¹⁷Isten tehát az égboltra helyezte őket, hogy megvilágítsák a földet, ¹⁸uralkodjanak nappal és éjszaka, valamint hogy elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. ¹⁹Így lett este és reggel: negyedik nap.

²⁰Majd ezt mondta Isten: „Pezsdüljenek a vizek az élő lelkek sokaságától, és repdeső teremtmények repüljenek a föld felett az égbolt színén!” ²¹És Isten megteremtette a nagy tengeri szörnyeket, és mindenféle mozgó, élő lelket teremtett, amely a vizekben kezdett nyüzsögni a maga neme szerint, és mindenféle szárnyas repdeső teremtményt a maga neme szerint. És látta Isten, hogy ez jó. ²²Isten ezután megáldotta őket, ezt mondva: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok, és töltsétek be a tengerek vizét, és a repdeső teremtmények is sokasodjanak a földön!” ²³Így lett este és reggel: ötödik nap.

²⁴Majd ezt mondta Isten: „Hozzon elő a föld élő lelkeket a nemük szerint: háziállatokat, csúszó és mászó állatokat és a föld vadállatait a maguk neme szerint!” És ez így is lett. ²⁵Isten kezdte megalkotni a föld vadállatait a nemük szerint, a háziállatokat a nemük szerint, és minden földi csúszó és mászó állatot a maga neme szerint. És látta Isten, hogy ez jó.

²⁶Majd ezt mondta Isten: „Alkossunk embert a mi képmásunkra és hasonlatosságunkra, és uralkodjon a tenger halain, az egek repdeső teremtményein, a háziállatokon, az egész földön, és minden földi csúszó és mászó állaton.” ²⁷És Isten megteremtette az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette; férfinak és nőnek teremtette őket. ²⁸Isten ezután megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá; uralkodjatok a tenger halain, az egek repdeső teremtményein, és minden élő teremtményen, amely a földön mozog.”

²⁹Majd ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, melyen magot rejtő gyümölcs van, hogy legyen nektek eledelül. ³⁰És a föld valamennyi vadállatának, az egek valamennyi repdeső teremtményének és minden léleknek, amely a földön mozog, s amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt.” És ez így is lett.

³¹Isten ezek után megnézett mindent, amit alkotott, és lám, mindaz nagyon jó volt! Így lett este és reggel: hatodik nap.

2Így készültek el az egek és a föld is, azok minden seregével együtt. ²A hetedik napra Isten elkészült a művével, amit alkotott, és a hetedik napon megnyugodott minden munkájától, amit végzett. ³Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mivel ezen a napon nyugodott meg minden munkájától, amit Isten a teremtés céljából végzett.”

Eddig tart az első.

Most jöjjön a második, mely ennek közvetlen folytatásában olvasható:

„⁴Ez a története az egek és a föld teremtésének, amikor megteremtettek, amely napon Jehova Isten földet és eget alkotott.

⁵Ekkor még semmilyen mezei bokor sem volt a földön, és még semmiféle mezei növény sem hajtott ki, mert Jehova Isten még nem bocsátott esőt a földre, és nem volt még ember, aki művelte volna a földet. ⁶De pára szállt fel a földről, és megöntözte a föld egész színét.

⁷És ekkor Jehova Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő lélekké. ⁸Jehova Isten ezután egy kertet hozott létre Édenben, keleten, és odahelyezte az embert, akit megformált. ⁹És Jehova Isten sarjasztott a földből mindenféle fát, amely a szemnek kívánatos, és eledelnek jó, az élet fáját is a kert közepén, valamint a jó és rossz tudásának a fáját.

¹⁰Egy folyó eredt Édenből, hogy öntözze a kertet; ott elágazott, s négy főágra szakadt. ¹¹Az elsőnek a neve Pison; ez az, amelyik megkerüli Havila egész földjét, ahol arany található. ¹²Ennek a földnek az aranya jó. Található ott bdelliumgyanta és ónixkő is. ¹³A második folyónak a neve Gihon; ez az, amelyik megkerüli Kús egész földjét. ¹⁴A harmadik folyó neve Hiddekel; ez az, amelyik Asszíria keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.

¹⁵Jehova Isten pedig fogta az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és gondozza azt. ¹⁶Jehova Isten még ezt a parancsot is adta az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig. ¹⁷De ami a jó és rossz tudásának a fáját illeti, arról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz.”

¹⁸Jehova Isten így folytatta: „Nem jó az embernek egyedül, alkotok neki segítőt, mintegy kiegészítőt.” ¹⁹És Jehova Isten megformált a földből minden mezei vadat és az egek minden repdeső teremtményét, és az emberhez vitte őket, hogy lássa, az milyen nevet ad nekik. És minden élő léleknek az lett a neve, amit az ember adott neki. ²⁰Az ember tehát nevet adott minden háziállatnak, az egek repdeső teremtményeinek és a föld minden mezei vadjának, de az ember nem talált magának segítőt, mintegy kiegészítőt. ²¹Jehova Isten ezért mély álmot bocsátott az emberre, és az elaludt. Akkor kivett egyet a bordái közül, és hússal töltötte be a helyét. ²²Majd Jehova Isten az emberből kivett bordából nőt alkotott, és odavitte az emberhez.

²³Az ember ekkor ezt mondta:

„Ez már végre csontomból való csont,

És testemből való test.

Asszonynak nevezzék,

Mivel a férfiból lett kivéve.”

²⁴Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és egy testté lesznek. ²⁵Az ember és a felesége pedig mindketten meztelenek voltak, mégsem szégyellték.

3A kígyó pedig óvatosabb volt minden mezei vadnál, melyet Jehova Isten alkotott. Ezért így szólt az asszonyhoz: „Valóban azt mondta Isten, hogy nem ehettek a kert minden fájáról?” ²Az asszony erre így felelt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. ³De a kert közepén lévő fának a gyümölcséről Isten ezt mondta: »Abból ne egyetek, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok.«” ⁴A kígyó erre ezt mondta az asszonynak: „Bizony nem haltok meg. ⁵Mert Isten tudja, hogy amely napon esztek arról, megnyílik szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.”

⁶Az asszony pedig látta, hogy a fa termése evésre jó, olyan, ami vonzó a szemnek, igen, a fa ránézésre kívánatos volt. Így hát szakított a gyümölcséből, és evett belőle. Majd adott belőle a férjének is, amikor az vele volt, és ő is evett. ⁷Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.

⁸Később meghallották Jehova Isten hangját, amikor a nap szellős időszakában a kertben járt, s az ember és a felesége elrejtőzött Jehova Isten arca elől a kert fái között. ⁹Jehova Isten pedig szólongatta az embert, és ezt mondta neki: „Hol vagy?” ¹⁰Az végül így felelt: „Hallottam hangodat a kertben, de féltem, mivel meztelen vagyok, ezért elrejtőztem.” ¹¹Isten erre ezt kérdezte: „Ki mondta neked, hogy meztelen vagy? Talán ettél a fáról, amely felől azt parancsoltam, hogy ne egyél?” ¹²Az ember így folytatta: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fa gyümölcséből, ezért ettem.” ¹³Jehova Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony erre így felelt: „A kígyó vezetett félre engem, ezért ettem.”

¹⁴Ezután Jehova Isten így fordult a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott légy minden háziállat és minden mezei vad között! A hasadon fogsz csúszni, és port fogsz enni életed minden napján. ¹⁵És ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te magod és az ő magva között. Az összezúzza a fejed, te pedig annak sarkát zúzod szét.”

¹⁶Az asszonynak ezt mondta: „Felettébb megnövelem terhességed fájdalmát. Fájdalommal szülsz gyermekeket, és epekedni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.”

¹⁷Ádámhoz pedig így szólt: „Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, amelyről azt parancsoltam: »arról ne egyél«, átkozott legyen a föld miattad. Gyötrelmes fáradozással fogod enni termését életed minden napján. ¹⁸Tövist és bogáncskórót fog neked teremni, és mezei növényeket kell enned.

¹⁹Arcod verítékével eszed a kenyered, míg vissza nem térsz a földbe, mert abból vétettél. Mert por vagy, és a porba térsz vissza.”

²⁰Ádám ezután Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett minden élő anyja. ²¹Jehova Isten pedig hosszú bőrruhát készített Ádámnak és a feleségének, és felöltöztette őket. ²²Azután így szólt Jehova Isten: „Íme, az ember olyan lett, mint közülünk egy: tudja, mi a jó és mi a rossz. Most azért nehogy kinyújtsa kezét, és szakítson az élet fájáról is, és egyen róla, s időtlen időkig éljen...” ²³Jehova Isten ekkor eltávolította őt az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. ²⁴Kiűzte hát az embert, majd az Éden kertjének keleti oldalára kerubokat állított, és egy szüntelenül forgó kard lángoló pengéjét, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.”

E két történetet összehasonlítva rögtön feltűnhet valami, ami igen fontos a megértéshez: az elsőben Isten a teremtő, a másodikban Jehova isten.

Nem véletlenül!

Az Új Világ fordítás függelékében a kiadvány szerkesztői így írnak erről:

„1 Isten neve, a „Jehova” név (héberül: יהוה [JHVH vagy YHWH]) a Héber Iratokban és a Keresztény Görög Iratokban

Isten személyes neve, a „Jehova” (héberül: יהוה, JHVH) név először az 1Mó 2:4-ben szerepel. Az isteni név a héber הוה (ha·wah′, ’valamivé lenni, válni’) igéből eredő befejezetlen idejű, műveltető ige, ami azt jelenti: ’előidézi, hogy legyen’. A neve feltárja, hogy Jehova olyan személy, aki a folyamatos tetteivel beteljesíti ígéreteit, és mindig megvalósítja szándékait.

A Szentírás isteni Szerzője iránti legnagyobb tiszteletlenséget azáltal mutatják ki a modern fordítók, hogy eltávolítják, illetve eltitkolják Isten páratlan személyes nevét. A héber szövegben Isten neve valójában 6828-szor fordul elő a יהוה (JHVH vagy YHWH) formában, amelyre általában a tetragramma elnevezéssel utalnak (ez szó szerint azt jelenti: ’négy betűből álló’). A „Jehova” név használatával hűek maradtunk az eredeti szöveghez, és nem folytattuk azt a gyakorlatot, hogy az isteni nevet, a tetragrammát olyan címekkel helyettesítsük, mint „Úr”, „ÚR”, „Örökkévaló” vagy „Isten”.

Az Új világ fordítás Héber Iratok részében a „Jehova” név 6973-szor fordul elő. Ténylegesen a héber szövegben a tetragramma 6828-szor szerepel. Ebbe beletartozik három összetett név (1Mó 22:14; 2Mó 17:15; Bí 6:24), és hat zsoltárfelirat (7., 18. [3-szor], 36., 102. zsoltár). A tetragrammát mind a 6828 helyen a „Jehova” névvel adtuk vissza, kivéve a Bí 19:18-at, ahol az isteni név helyett egyes szám első személyű birtokos névmást olvastak annak idején. (A magyar szövegben egyes szám első személyt jelölő „-m” birtokos személyrag szerepel: „házamba” a „Jehova házába” kifejezés helyett.) Ezenkívül a Septuaginta szövegei alapján visszahelyeztük a tetragrammát az 5Mó 30:16-ba, a 2Sá 15:20-ba és a 2Kr 3:1-be. Az Ézs 34:16-ban és a Za 6:8-ban is visszaállítottuk az isteni nevet, mivel ezekben a versekben a „Jehova” nevet kell olvasni a „száj” és a „szellem” szó előtt az egyes szám első személyű birtokos személyraggal ellátott főnevek („szájam”, „szellemem”) helyett. További 141 helyen állítottuk vissza az isteni nevet, ahol a szóférek változtattak rajta, hogy azt úgy olvassák: ʼAdho·nai′ vagy Elo·him′.

Azért, hogy ne lépjük túl a fordítói hatáskörünket és ne bocsátkozzunk szövegmagyarázatba, meggondoltak voltunk abban, hogy a Keresztény Görög Iratokban hol használjuk Isten nevét. Ilyen esetekben mindig körültekintően jártunk el, háttéranyagként használva a Héber Iratokat. Emellett megvizsgáltuk a Keresztény Görög Iratok rendelkezésre álló héber fordításait, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy a fordításunk helytálló ezeken a helyeken.

A héber betűkből álló tetragrammát (יהוה) használták mind a héber szövegben, mind pedig a görög Septuagintában. Így amikor Jézus vagy a tanítványai akár a héber, akár a görög nyelvű Szentírást olvasták, találkoztak az isteni névvel. Amikor Jézus a názáreti zsinagógában felállt, átvette Ézsaiás könyvét, és felolvasta belőle a 61:1, 2-t, amelyben megtalálható a tetragramma, kiejtette az isteni nevet. Ez összhangban volt Jézusnak azzal az elhatározásával, hogy megismertesse Atyjának, Jehovának a nevét, amint ez a hozzá intézett imájából is kitűnik: „Nyilvánvalóvá tettem a nevedet azoknak az embereknek, akiket nekem adtál a világból ... megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni” (Jn 17:6, 26).

A Keresztény Görög Iratokról készített fordításunkban 237 helyre tettük be az isteni nevet. Mind a 237 esetben, amelyben visszaállítottuk Jehova nevét a főszövegben, számos héber szövegváltozat szolgált alátámasztásul.”'

Ebből az idézetből egyértelműen kiderül, hogy Jehova Tanúi szerint Jehova isten ugyanaz a személy, akit Jézus Krisztus mennyei Atyjának nevez.

Az is világos, hogy alapvetően nem az én magyarázatom megszületésének kedvéért állították vissza az eredeti szövegekben találhatóhoz közeli állapotokat a mai nyelvekre fordított Bibliaszövegekben.

A Jehova név jelentése ezek szerint „előidézi, hogy legyen”, vagyok, aki vagyok”, vagy „azzá válok, amivé akarok”.

De figyeljük csak meg jól hogy mi a legnagyobb különbség a két teremtéstörténetben!

A név!
Az elsőben Isten a teremtő, a cselekvő, a másodikban Jehova isten.

Pedig ez Jehova Tanúinak a fordítása, akik saját bevallásuk szerint fordításukban olyan helyen is többször szerepeltetik ezt a nevet, ahol az eredeti szövegekben nem található...

Tehát ők is elismerik, hogy az első történetben sehol nem szerepel a Jehova név!

Ez arra enged következtetni, hogy – mivel a benne szereplő teremtő neve, ennélfogva személye is más - két teljesen különböző teremtéstörténet van egymás után leírva, nem pedig egy történet két nézőpontból, avagy más részletességgel.

E gondolatot erősíti még pár kérdés, amelyek e két történet kapcsán felmerülhetnek az olvasóban:

Miért nem azonos a teremtési szakaszok sorrendje a két történetben?

Ha egyazon személy szerepel teremtőként e két történetben, miért nem egyezik ez a két sorrend?

Isten elfelejtette volna, hogy milyen sorrendben végezte a teremtőmunkát?

Isten először megteremtette az embert férfinak és asszonynak egyszerre, majd mégse, hanem először a férfit, majd a növények és állatok teremtése után csak a férfi szükségleteinek kielégítése céljából, mintegy „kiegészítőül” a nőt?

Isten először az emberre bízta az egész bolygót, majd mégse, hanem egy kertbe helyezte az embert?

Isten először minden döntésre alkalmasnak alkotta az embert, majd mégse, hanem a jó és rossz tudása nélkülinek?

Isten először minden gyümölcsöt eledelül adott az embernek, majd mégse, hanem az egyik fa gyümölcsétől eltiltotta?

Ha nem akarta Isten, hogy az ember egyen a fa gyümölcséből, miért volt az a gyümölcs a szemnek kívánatos és eledelre jó?

Ha a tiltott fa gyümölcse eledelre jó volt, akkor miért vezetett az elfogyasztása mégis az ember halálához?

Ha már halált okozott a gyümölcs, miért kellett majd ezer esztendeig elhúzni az ember haldoklását?

Ha az ember nem tudta, hogy engedetlenségével rosszat cselekszik – márpedig amíg nem evett a gyümölcsből, addig ugye nem tudhatta – miért kellett megátkozni?

Honnan vette a kígyó, hogy nem hal meg az ember azonnal, ha eszik a tiltott gyümölcsből?

Honnan tudta a kígyó, hogy megnyílik az emberek szeme és olyanná lesznek, mint Isten?
Esetleg a kígyó evett először a tiltott gyümölcsből és a saját tapasztalatait mondta el?
Ha igen, akkor hogyan történhetett ez?

Vagy talán a kígyónak nem tiltotta meg Isten hogy egyen a fa gyümölcséből?
Ha a kígyónak nem tiltotta meg, mi okból nem tiltotta?
Ha nem tiltotta meg a kígyónak, és az esetleg evett a gyümölcsből, tehát a kígyó ezek szerint semmi tiltott dolgot nem tett, akkor Isten miért átkozta meg a kígyót az emberrel együtt?

Ha az ember volt engedetlen, a kígyó pedig tudva, hogy mit tesz, rosszat cselekedett, akkor részükre mondhatni jogos a büntetés, de miért kellett velük együtt a földet is megátkozni?

Egyáltalán, miért baj az, ha az ember tudja, hogy mi a jó és mi a rossz?

Úgy tűnik, a második történetben Ádám és Éva belesétáltak egy direkt személyre szabottan nekik készült, nagy gondossággal és minden részletre kiterjedően alaposan megszerkesztett csapdába.
Tovább megyek: A második történetben Ádám teremtésének célja nem más, minthogy belesétáljon ebbe a csapdába.

Valóban Isten szerkesztette ezt a csapdát?

Ha Isten szerkesztette. akkor miért, mi okkal, mi céllal?

Ha Isten az embert alkotta meg uralkodónak a föld minden teremtménye fölött, akkor hogyan lehet, hogy az egyik alattvalónak (a kígyónak) több furfangosságot adott, mint annak, akit kifejezetten az uralkodásra alkotott?

Vagy ez is a csapda része?

Hogyan működik a csapda?

Az ember a mai tudományos felfogással ellentétben nem csupán szemmel látható és kézzel fogható anyagi alkotórészek halmaza, hanem ezekkel együtt különféle, jelenlegi technológiai tudásunk szintjén előállított műszerekkel mérhető és ezen műszerek által nem mérhető energiák rendszere. E rendszer összetevői természetes – vagyis teremtés szerinti - állapotukban egyensúlyban vannak és egymással oda-vissza irányú kölcsönhatásban állnak.

Más szavakkal: az ember természetes állapota az orvostudomány mai felfogásával és a kereszténység vallásainak manapság széles körben elfogadott tanításával ellentétben nem a betegség, hanem az egészség!

Amíg ez a rendszer egyensúlyban van, addig az ember egészséges.

Ha nem így lenne, akkor nem törekedne ösztönösen minden ember minden eszközzel a gyógyulásra, vagyis az egyensúlyi állapot megtalálására.

Az embert alkotó rendszer elemei egymással szoros kölcsönhatásban állnak, így gyakorlatilag a rendszer bármely elemének egyensúlyát felborítva az egész rendszer egyensúlya felborul. Mivel a rendszer a természetes állapot fenntartására törekszik, a rendszer egyéb elemei a kölcsönhatás miatt logikusan olyan irányba mozdulnak el, hogy az egyensúlyt visszaállítsák. Az ilyen egyensúlyából kibillentett rendszer által a külvilág felé küldött jelzéseket nevezzük orvosi nyelven tüneteknek, betegségeknek.

A csapdaállító egyik részleges célja tehát az egyik, furcsa módon éppen a legnehezebben egyensúlyba hozható rendszerösszetevő egyensúlyának felborítása, ezáltal az ember egészségének megszüntetése.

A csapda végső célja egyetlen dolog, Isten tökéletes teremtésművének a megcsonkítása, vagyis a tökéletesség megbontása útján Isten helyének elfoglalása az emberiség tudatában, tehát az emberiség elválasztása a teremtő Istentől, illetve az emberiség Istennel való egységének, az egység tudatának a megszüntetése.

E csapda által az embert alkotó rendszerben a csapda felállítója zavart keltett, vagyis felborította a természetes egyensúlyi állapotot azzal, hogy bűntudatot keltet az emberben, ezáltal mintegy szellemi kártevőt szabadítva az emberiségre, mely vírus terjedését és megerősödését a csapda megalkotója által támogatott vallási irányzatok nagyban elősegítették és ma is támogatják.

A mai nyugati orvostudomány e vallási irányzatokkal karöltve ennek az egyensúlyi állapotnak a megszüntetésén dolgozik.

Miért mondhatom ezt?

A „nyugati” filozófiát követő iskolákból kikerülő orvosok többsége nem keresi a betegség, tehát az egyensúlyvesztési jelzés kiváltó okát, hanem csupán a tüneteket kezeli valamiféle gyógyszernek nevezett mérgező műanyaggal, ezáltal sok esetben még súlyosabban kibillentve a rendszert az egyensúlyi állapotból, ahelyett, hogy helyreállítaná azt.

Mintha egy autószerelő a rábízott többmilliós autó egyik hibajelzésekor egyszerűen elvágná a visszajelző lámpára kötött vezetéket, nem pedig hibajelzés okát keresné és szüntetné meg.

No, persze a hibajelzés már nem jut el a megfelelő helyre, de azért, mert megszűnt a hiba? Mi történik ilyenkor? A tulaj tovább használja az autót, ami egyszercsak látszólag minden ok nélkül használhatatlanná válik. Pedig az autó – legyen az bármilyen komplikált szerkentyű – sokkal egyszerűbb rendszer, mint az ember.

A zsidó-kereszténység vallásai pedig az örökölt bűnösség valamint az ősök által elveszített és emberi erőfeszítések által meg nem szerezhető örök élet ördögi tanának terjesztésével folyamatosan bűntudatot, tehetetlenségérzést és félelmet keltenek az emberekben, ezzel billentve ki az emberek szellemi, gondolati egyensúlyát, amely egyensúlyvesztett állapot a fent leírt módon előbb-utóbb betegségek kialakulásához vezethet.

A föld megátkozása tehát az ember gondolkodásában lévő egyensúly megbillentésére szolgált. Ezzel sikerült azt elérni, hogy bűntudat és tehetetlenségérzés, valamint egy immár elérhetetlen lehetőség, a vég nélküli élet megszerzése utáni vágy munkálkodjon Ádám és leszármazottainak gondolataiban.

Bűntudat azért, hogy egyetlen tiltott cselekedet elkövetése által valami visszafordíthatatlan rossz következett be, amit már nem képesek meg nem történtté tenni, valamint azért, hogy végleg elveszítették egy vég nélküli élet lehetőségét.

A vég nélküli élet lehetőségének felvillantása az élet fája által pedig egy kielégíthetetlen vágyat teremtett az emberben, hogy valami pótszer megalkotására törekedjen, amely az örök élet fájának gyümölcse helyett majd vég nélküli fizikai létet biztosít az ember számára.

Ennélfogva ezt a csapdát Isten nem állíthatta, hiszen Isten az első történet szerint egyensúlyi állapotot teremtett, és a teremtés végén megállapította, hogy minden amit alkotott, igen jó.

Vagyis a második teremtéstörténetben szereplő Jehova isten nem lehet azonos az elsőben szereplő Istennel.

Jehova isten azért tiltotta meg az embernek – és csakis az embernek!!! -, hogy egyen a fáról, hogy az ember útját a csapda felé terelje. Az állatoknak nem volt megtiltva, hogy bármelyikük is egyen a tiltott gyümölcsből. Tehát a kígyó, vagy bármely másik állat nem volt furfangosabb az embernél, csupán része volt egy tervnek.

Csak idő kérdése volt, hogy valamelyik állat egyen a kert közepén álló fa gyümölcséből

Furcsának tűnik, hogy amint Ádám és Éva ettek a tiltott fa gyümölcséből, pont a mezítelenségük tűnt fel nekik, holott minden ember meztelennek születik, vagyis Isten az embert meztelenül is tökéletesnek alkotta. Gyanítható, hogy vagy a tiltott fa gyümölcsében lehetett egy ilyen információ hordozására képes összetevő, vagy egy sokkal kézenfekvőbb magyarázat, hogy valaki megmondta nekik.

A csapdán kívül mi más oka lehetett volna, hogy legyen egy tiltott fa, melynek ráadásul a gyümölcse evésre jó, olyan, ami vonzó a szemnek és kívánatos, ráadásul épp az emberpár által ismert világ középpontjában, tehát fő helyen? Csakis az, hogy az ember egyen belőle mindenképpen. Tehát erre a fára csakis azért volt szükség, hogy az ember szellemi egyensúlyát sikeresen ki tudja billenteni Jehova isten, és biztos lehessen benne, hogy erős bűntudatot és szégyenérzetet ültet el Ádám és Éva tudatában, amit továbbadhatnak az utódaik számára.

Miért volt az éden egy „kert”?

Az édenkertre azért volt szükség, hogy Jehova isten elszigetelje a bent lévőket a külvilágtól. Azért volt ez a hely kert, mert körbe volt kerítve. Ha nem így lett volna, akkor nem lett volna elegendő csak az egyik oldalára „kelet felől” őrséget állítani, hogy Ádám és Éva ne tudjon visszajutni a kertbe, az élet fájához.

Jehova egyfelől azért alkotta meg Ádámot egy „kietlen és puszta” vidéken, hogy Ádám lássa, mennyire "gondoskodó" az ő alkotója, valamint hogy ne is akarjon kimenni a kertből, az édenből a pusztába.

Másrészt azért volt kietlen és puszta a hely, hogy más emberek arra a vidékre vetődésének kicsi legyen az esélye. A kert fala pedig minden bizonnyal nehezen átjárható lehetett, hogy ha valaki mégis arra járna, az ne tudhassa, mi van bent, a bentiek pedig ne lássanak ki.

Ezért nem egyezik a két teremtéstörténetben a teremtési események sorrendje.

Ezért van az is, hogy Isten eleve férfinak és nőnek teremtette az embert, Jehova isten ellenben csak a férfit alkotta a föld porából, majd az állatokat "teremtette" meg, majd csak később, a férfi hiányérzetét csökkentendő, mintegy "hibajavításként" a nőt.

Isten érdekes módon egyazon időben, egyenlőnek alkotta a nőt és a férfit. Jehova isten ellenben különböző időpontban, sőt, talán arról is gondoskodott, hogy csak az egyikük döntsön egyedül arról, hogy eszik a tiltott gyümölcsből, a másik csak később tudjon ugyanúgy dönteni.

Míg Isten egységet, békességet, harmóniát, tökéletességet alkotott, addig Jehova lehetőségek sorozatát a megosztottságra, a megkülönböztetésre, az ellentétre, az ellenségeskedésre.

Hogy is van ez?

Hát így van ez.

Ennélfogva Jehova isten nem lehet azonos Istennel.

De akkor ki lehet ez a Jehova isten?

Isten egységben van a teljes teremtésművel, mondhatni mindenben ott van.

Jehovának viszont szükséges valamivé válni bármi legyen is az, hiszen ő nem egy a mindenséggel, hanem egy alakváltó. Mondhatnánk, hogy nem kétszínű, hanem sokszínű.

Másfelől Jehova szeretné magát Isten pozíciójába helyezni...

Kicsoda lehet akkor?

Ki az a személy, aki megosztottságot hoz az egységbe?

Ki az, aki rombol?

Ki az, ellentéteket szít?

Ki az, aki a különbözőségekre irányítja a figyelmet?

Ki az, aki felborítja az egyensúlyt és betegségeket szabadít az emberiségre?

Ki az, aki még magát Jézus Krisztust is megpróbálta elfordítani Istentől?

Ki az, aki háborúkat gerjeszt, hogy ezáltal elvegye a békét és embereket öljön?

Ki az, aki "emberölő volt kezdettől fogva"?

Igen, ő az.

Ő az, aki ellentéte a mindenségnek, hiszen semmiség.

Ő az, aki ellentétben Istennel – aki ott van ebben is, abban is – nincs ott ebben se, abban se.

Mert Isten nevének eredete az IS-IS (minden) TE IS + ÉN IS = IS+TE+ÉN = ISTEN, az ő nevének eredete SE-SE (semmi) TE SE + ÉN SE = SE+TE+ÉN = SETEN
Avagy SÁTÁN?
Saját legbelsőbb énjéből fakadóan Isten az, aki mindent teremtett, Sátán az, aki semmit teremt.

Isten az, aki egységet, harmóniát, egyensúlyt alkotott, Sátán az, aki kétséget, disszonanciát és egyenlőtlenséget hoz létre.

Isten az, aki alkot, Sátán az, aki rombol.

Isten az, aki nyilvánvalóvá teszi magát, nem rejtőzik el, Sátán ellenben alattomosan, titkon, mindig háttérben maradva befolyásolja az eseményeket, sőt még magát Istent is el akarja rejteni az emberek elől.

Igen, Jehova isten az, akit Sátán néven ismer az emberiség keresztény vallással kapcsolatba került, vagy a Bibliát ismerő része.

Vagyis minden, ami az egység, az összhang, a harmónia, a szeretet irányába mutat, a Szentírásban, Istentől van, ami viszont az elválasztás, a megkülönböztetés, a káosz, az ellenségeskedés, a gyűlölet irányába mutat, az Sátántól ered. Ezen egyszerű elv alapján gyakorlatilag a Szentírásban szereplő bármely mondatról eldönthető az eredete.

Megdöbbentő?

Logikus?

Innentől válik egyértelművé, hogy miért kellett később Jehova istennek mindig egy-egy 

  kiválasztott személy vagy csoport,

hogy miért kellett a kiválasztottainak az iránta való hűségüket folyamatosan bizonyítaniuk,

hogy ezek a bizonyítási próbák sok esetben miért voltak oly kegyetlenek és végletekig 

  menők,

hogy a kiválasztott nép fiainak miért kellett megcsonkítani a férfitestüket,

hogy miért kellett kiirtaniuk minden más népet azon a területen, ahol az ő istenüknek, 

  Jehovának a nevében letelepedtek,

hogy miért oly ellenségesek a választott nép tagjai ma is minden más néppel szemben,

hogy miért az övék a legtöbb fegyvergyártó és méregelőállító cég,

hogy bankáraik miért csapják be ma is az embereket személyenként is, csoportosan is,

hogy miért akarnak mindenáron versengve felülkerekedni a világ többi részén,

hogy miért akarnak mindenkin uralkodni,

hogy hogyan tudnak ilyen szervezetten, tervezetten és összehangoltan cselekedni,

hogy miért az ő kezükben van a hírközlő csatornák hazugságokat és szellemi szemetet 

  okádó része, hogy ki a világuralmi terveik megalkotója és mozgatója kezdettől fogva,

hogy a zsidókeresztény egyházak miért követelnek feltétel nélküli engedelmességet a 

  tagjaik, de főként a papságuk, vagy az egyházi vezetők részéről,

hogy miért volt oly kegyetlen a "Krisztusi" "keresztény" egyház inkvizíciója és minden 

  keresztes hadjárata,

és hogy miért hanyatlik folyamatosan az emberiség tudati, erkölcsi és morális szinten 

  egyaránt.

                                                                         ...

Időközben a segítő és cáfoló szándékú kritikusaim felhívták a figyelmemet pár fontos dologra, amit elfelejtettem megemlíteni:
A második teremtéstörténetben is ott van Isten a Jehova név nélkül.
Igen ám, de hol is?

"3A kígyó pedig óvatosabb volt minden mezei vadnál, melyet Jehova Isten alkotott. Ezért így szólt az asszonyhoz: „Valóban azt mondta Isten, hogy nem ehettek a kert minden fájáról?” ²Az asszony erre így felelt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. ³De a kert közepén lévő fának a gyümölcséről Isten ezt mondta: »Abból ne egyetek, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok.«” ⁴A kígyó erre ezt mondta az asszonynak: „Bizony nem haltok meg. ⁵Mert Isten tudja, hogy amely napon esztek arról, megnyílik szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.”

Csak ott szerepel, ahol a kígyó éppen ráveszi Évát, hogy egyen a gyümölcsből.
Vagyis lehetséges, hogy akár a kígyó is be volt csapva és ugyanúgy hitte, de Éva láthatóan határozottan azt gondolta, hogy Isten tiltotta meg a gyümölcs fogyasztását. Nem tudta, hogy ki az, aki Isten szerepében tetszeleg.

A másik dolog: a Jehova név magyar eredete.
Erre való magyarázat és bizonyíték egyfelől Varga Csaba: Jó és Él című írásában található (e blogom egy másik bejegyzésében is megtalálható).
 
Másrészt Kolumbán Sándor is ír erről:

„Isten ókori bibliai nevét ma kizárólag csak az ősnyelv egyenes ágú le­származott­ján, magyar nyelven lehet megmagyarázni! Hogy miért? Mert ezen a nyelven volt kijelentve!! Az első szótag a JÓ (jé, ja) fogalma, a második, a védelmet nyújtó HAjlékot, védelmező burkot (bárkát), takarót jelenti, a harmadik az önmagában léte­zés, a VAgyok értelme. Egy névben sűrítve a fő isteni jellemzők: Jóhava. Mintha azt mondaná: Jahvatokra Jóhavagyok

Mózes, aki az ősmagyar nyelvet már Egyiptomból ismerte, ekkor – a Hóreb hegyi csipkebokortűz eseténél (HAReb, talán a mögüle fölkelő nap­ról az Ébredés hegye, rö­viden magyar gyökből HAR-éb*, a bibliai szöveg szerint Isten hegye, szent hely) –, mint beköltözött jövevény, már negyven éve, felesége, a midiánita Czippóra és apósa, Jethró nyelvén beszélt! Mind­kettő magyar hangzású név. Midián, Ábrahám másik felesége, Keturah fia, Keturah nagyon is a ma magyarnak mondott nyelvi hangzású (Két Ura), melyet leszármazottai beszélhettek később Midián földjén. 

Czippóra neve (a cip gyökű cipeg, tipeg /CzF szótár/ ebből a cipő) peckesen lépegető, kecses kislányt sejtet, másik jelentése énekes madár – Ciripelő, Csicsergő, Csipogó.

A zsidó maszoréták csak bemásolták a Mózes által mondott isteni név: Jahvah, Jahveh, Jóhavah, Jehovah, JHVH mássalhangzóit írásaikba (a ma­gánhangzók nem is­mertek, annyi vélemény, ahány magyarázó), de nem ér­tették, azt sem tudták, mit je­lent. Soha nem voltak méltók e névre döbbe­netes aljassá­gaik miatt. Idegen, magyaros hangzása okán rettegtek tőle, akár a tűztől, így nem is merték használni, csak rövidí­tett, ijedősen ejtett Jah formában. Ma sem merik kiejteni. Mindennapjaikban nincs jelen, sem a név, sem an­nak jelentése. Tulajdonképpen nincs is szükségük rá, mert ez az aranyborjút imádó, és teljes szívükből szeretett istenük, MAMMON – uzsorán, itt a piros, hol a piros-on, beste szerencsejátékokon és csaláson edződött – „vá­lasztott népe” nem igé­nyel más istent. Azt imádják, és nincs az a „jótett”, amit érte el ne követnének. Akár a világ teljes tönkretételét is, ha azért pénzt kaphatnak.”

JEHOVA a teremtő ISTEN neve.

Nem ilyen jelentésű a SÁTÁN.

A SÁTÁN név jelentése: – A gonoszságot megtestesítő gonosz szellem, ördög. A bibliai Sátán isteni erőt birtokló. S T N. A két szó mássalhangzói egyeznek: Leírható velük: ISTEN vagy SÁTÁN. Itt érződik különböző hangok jelentéseltérése, és elhelyezkedésük fontossága a szóban, a végső értelem szempontjából!!! A dühös á az ártó átok felkiáltása. Az ST páros hangjaiból képződik a SÁT gyök, azaz a SÁTán tőszava, mely a SETe, s a mély fekvésű u hanggal SUTa, SUTÁN, azaz balogozva. A SAT, SÁT gyök SÖTétet is kifejező (lásd: SÁTor szót). Az S hang az éS, a határvonal az ajtó, a küszöb (lásd a rés címszónál). Az ÁT, a túloldal, a szembenállás, az S határvonalÁN, annak túloldalÁN álló által ÁTszólt ÁTok (S/átán). A SÁTÁN hangjai alkotják a SÁNTA, és lágy hangzóval a SATNYA szót is. Visszatekintve: az összes SÁTÁNnal kapcsolatos szó a megfogyatkozás, fogyatékosság, SÖTétség értelmét nyújtja.

ISTEN – Emberfölötti lény. Az Ős Ten, azaz IsTen (CzF Szótár). Az IS védő, TEN kiterjedt hatalom. TEN a legfelső végTEleN – a véges emberi értelemmel fel nem fogható – hatalom. Innen a TEN-ger is, mely összetett szó, a TEN itt is a hatalom, mint nagy kör – ger-ben mindent borító, uraló, végtelen, hatalmas víztömeg. A határtalanul félt, azaz ISzt TEN (CzF Szótár: isz, a félelem gyökszava). Talán a szumér iz – isteni lélek, vagy a biza, iza, isa, a TEremtőre esküvés szava, ISa TENmagadban létező, Élő – azaz IS-TEN, kinek neve: ÉL. (Jézus szavai halála előtti pillanatokban: Éli, Éli! Azaz Élő! Élő!) Jézus mondta: „Senki sem JÓ, csak egy az Isten.” (Márk 10:18). HAjlék, védelem a Zsolt. 90:1 szerint. Mózesnél: „VAgyok.” (II. Mózes 3:14). A JEHOVA név minden eleme magyar nyelvi eredetű. Összességében csak magyarul érthető, bontható, magyarázható:

Az I hang az ISmeret, az E hang az EgyEnsúly hangja. Az ST páros a súlyos S és a tetteket jelző T hang egysége. Együtt bizonyos elkülönülést is jelentenek. Ugyanakkor a meSTer szóban a magas fokú ISmeret, képesség.

A nyelv rövid szavakban való kifejező képessége az STN hangzók által is bizonyított. Majdnem minden hangnak szerepe van a mindkét végletet kifejező szavak alkotásában.

Az S a Sebesség, Súly, Sokasít, de a Sár, Salak, Sötét stb. szavak indítóhangja.

A T hang a Tudás, Tanulás, TeTT, TiTok kulcshangja. A haTalom szóban kulcsszerepe van. Ám a Támad, Tör, Torol szavakban is.

Az N hang elsősorban a Nagy, Növekedés, Nemzés (teremtés). De a Nulla, Nemleges, Nincs szavakban is.

SÁTÁN is birtokol bizonyos haTalmat, van Tudása, iSmereTe, bizonyos TeTTeiben Nagy, például bajok előidézésében.

Összegzésként: Nem téveszthető össze JEHOVA személye a SÁTÁNnal.

Jehova nem a zsidók Istene, hanem a világegyetem Teremtő Ura, minden ember Atyja.

A zsidók mindig is irtóztak e névtől. Fent már írtam is erről. Van is félnivalójuk becstelenségük okán, de minden más igazságtalan, becstelen embernek is!"

Forrás: http://www.magtudin.org/Kolumban%20Sandor%20-%20Magyarnyelv.htm

Úgy gondolom, amit Kolumbán Sándor leírt, az megcáfolhatatlan, mindazonáltal azt a logikát erősíti, hogy a zsidó megközeltéssel használt Jehova (a héber הוה (ha·wah′, ’valamivé lenni, válni’) igéből eredő) az nem a Jóistenre utal.

Éppen ezért megtévesztő!

A magyar nyelvből való eredeztetésbe ugyanis az utolsó H (JHVH) sehogyan sem illik bele.

Pontosan ezért alkalmas arra, hogy az a személy, aki ezt viseli, megtéveszthessen mindenkit.

Mindamellett persze én sem vagyok tévedhetetlen.

Egyébként engemet is nagyon megleptek ezek a gondolatok, mikor először megfogalmazódtak bennem, viszont ha ezen gondolatok logikáját követjük, akkor sorra eltűnnek a rejtélyek és a megtévesztésre okot adó kérdéses gondolatok a Bibliai történetekből.

Márpedig a világ gonosz erői pontosan abból nyerik erejüket, hogy ezek a megtévesztő, félrevezetésre alkalmas gondolatok életben tartják őket.

Éppen ezért igyekeznek ők ezeket a megtévesztő gondolatokat mások elméjében életben tartani és erősíteni minden eszközzel, mindenáron.

Köszönöm a segítséget!

Még valami eszembe jutott.

Az első teremtéstörténet alapján nem tudjuk megállapítani, hány esztendeje történtek a benne leírt események.
A második történet folytatásából viszont kiderül, hogy az körülbelül 6000 éve történt. Ehhez csak vissza kell számolni a zsidók Bibliába feljegyzett nemzetségi táblázatait. Vagyis a kettő nem egyazon időpontban volt!
Tehát a régészek műszerei nem hazudnak, amikor 6000 évnél korábbi időbe teszik egyes feltárt leletek korát.

                                                                                                             (folyt. köv. hamarosan)