Bizalom (Ha érted... Érted! - Érted???)

Mit is nevezel bizalomnak? 

 Azt az édes nyugalmat, amikor egyszerűen nem kell ellenőrizned a másik ígéretét. A bizalom a réten felhőtlenül játszó gyermek érzése. S ha megéled a bizalmat, bizony te is gyermeki és ártatlan leszel: a feszültség eloszlik, a szíved kinyílik.Ezért csodálatos és vágyott élmény a bizalom, mert kitárja a szívedet. Mert az érzés csak a személyiséged falai, az emberi éned páncéljai nélkül jöhet létre. A bizalom számodra nem a másikról szól.
Te nem a másik emberben, csak a saját hatalmadban, az egód tekintélyében, az üzlet kölcsönösségének erejében bízol. Az általad megfogalmazott bizalom azért ad szenvedést, mert feltételhez kötött. Azt mondod: Megbízok benned!
De vedd észre, hogy te nem a másikban, csak a saját hatalmadban bízol, abban, hogy a másikat eléggé elrettentetted az esetleges következményekkel attól, hogy megszegje a nehezen kicsikart ígéretet.
Az egód nem hagyja, hogy bízz.
Ha elnyomod, hogy megtapasztald a Bizalom csodáját, lefekteti a feltételeket. Azt mondod: "Drágám, én bízom benned, de ha megtudom, hogy becsaptál, azonnal vége mindennek."
Hát ez nem bizalom.
Ez csak fenyegetés.
Méghozzá annak is a keményebb fajtájából.
A Bizalom maga az Élet!
A Bizalom önmagában nem megfogalmazható. Nem lehet az Élettől különválasztani. A Bizalom egy önálló érzés: amikor valóban bízol, nem jut eszed ez a szó, mert az érzés annyira természetes.
Bizalom az, amikor egy élőlény maximálisan megéli önmagát.
Amikor a virág táncol a mezőn, bízik az esőben, bízik a napfényben. Nem is gondol a vízre és a melegre, mert megéli önmagát a szélben. S tudod, miért olyan gyönyörű a virág?
Mert tökéletesen megéli a lényét, mert Bizalommal van, anélkül, hogy bízna.
Kérdezhetnéd, hogy ha nem jön az eső, ha nem jön a napfény és a virág elpusztul, akkor mire ment a fene nagy bizalmával?
Hát, hogy ÉLT.
Hogy megélhette saját magát.
Hogy - ha percekig is - teljes életet élt.
Talán egy lakásban néhány nappal tovább létezett volna. Épp csak nem élt volna egyetlen másodpercet sem, nem élhette volna meg magát, mert a virág a mezőn a többi növénnyel együtt teljes.
Te nem tudsz bízni. Nem csoda, hiszen nem éled meg önmagad: az állandó rettegés, félelem és lelkiismeretfurdalás miatt te sosem leszel teljes Ember.
S meglehet, hogy a bizalmatlanságodnak hála tovább vegetálsz majd, épp csak sosem fogsz élni egyetlen másodpercet sem.
Ha a fák nem élnék meg a Bizalmat, akkor mindegyik csak a bokádig érne - nem nőnének magasra, mert beléjük csapna a villám.
Ha a víz nem élné meg a Bizalmat, akkor az egész Föld sivatagos lenne - minden csepp víz a föld alatt maradna, mert hát a felszínen valami élőlény még meginná.
Az életre nincs biztosítás.
Az élethez Bizalom kell.
Bizalom a lét, az Élet iránt.
Úgyhogy dönts: élj az elefántcsonttornyod négy fala és a fejedben keringő elméleteid közt, vagy élj a Mindenségben.
Viszont akkor nincs más, csak a Bizalom.
Inkább nyolcvan év a börtönben, mint ötven az életben?
Inkább nyolcvan év a rácsok mögött, mint ötven szabadon?
A bizalmatlanság börtönné válik, olyan falakat épít, amelyeken nem jut keresztül sem a napfény, sem a nevetés. S a bizalmatlanság tornyában sem vagy biztonságban, az csak illúzió! Nincs biztonság sehol, csak a Bizalomban. Amikor csak ülsz, és félve, gyanakodva figyeled, hogy mikor vernek át, akkor nem élsz, csak vegetálsz.
Csak a félelem és a bizalmatlanság él helyetted.
Ha tele vagy bizalommal, ha magad vagy a Bizalom, akkor senki sem tud megtéveszteni.
Most azért csapnak be könnyedén, mert a gyanakvásod megvakít.
Minél jobban gyanakszol, annál inkább átvernek.
Minél inkább átvernek, annál inkább igazolva látod a bizalmatlanságodat.
Még inkább gyanakodni fogsz, és még inkább átvernek...
A bizalmatlanság olyan mókuskerékbe kényszerít, amelyből sosincs kiszállás.
Ha magad leszel a Bizalom, senki sem fog becsapni.
S nem azért, mert isteni aurád bűnbánat gyakorlására ösztönzi a tolvajt...
Amikor magad vagy a Bizalom, eltűnnek a korlátok.
Ennek köszönhetően mindent felfogsz a maga valójában – ha ránézel egy emberre, tudni fogod, hogy milyen szándékok vezérlik.
Ha pedig mégis becsapnak, mondd, mi történik?
Semmi...
Te akkor is az vagy, aki vagy?
Igen?
Hát akkor?
A kincset úgysem tudják elvenni, elvinni tőled, mert az Te magad vagy!
Mert, ugye, te az vagy?
Vagy talán keresned kell még?
Akkor viszont ne késlekedj, mert addig nem fogsz igazán élni, ameddig nem találod meg ezt a kincset!