Szórakozás

Sokáig nem igazán értettem a szórakozás szavunkat.

Nem fért a fejembe, hogy ép elméjű, egészséges embernek hogyan okozhat örömet az, hogy mindenféle múlandó vígasságra elszórja kemény munkával megkeresett, vagy éppen szerencsés véletlen által megszerzett pénzét.

Mindaddig e dilemmával kellett szembenéznem, míg magam is el nem kezdtem szórakozni – vagyis szó-rakózni.
Ugyanis a szórakozás, nem is olyan régen még egyáltalán nem a pénz nyakló nélküli, vagy akár mértékletes módon való elherdálását, szétszórását jelentette, mint az öröm forrását, hanem egy szellemi magaslatok felfedezésére, titkok megfejtésére alkalmas egyszerű, de nagyszerű elmetornát.
Mert a szó-rakózás (szó raGozás), a szavak csűrése-csavarása, egymás után rakosgatása, ragozgatása tényleg az öröm forrása, ráadásul feltárja a magyar nyelv csodálatos titkait.

A szó-rakózás során rengeteg választ is kaphat az ember. Néha olyan problémákra is megoldást találhat a szó-rakózó, amelyek akár esztendők óta foglalkoztatják.

Mindemellett olyan területeit mozgatja meg az elmének, melyek e tevékenység nélkül parlagon hevernének.

A szó-rakózás pedig tényleg szó-rakóztató – szó ragoztató – tevékenység, hiszen a szó-rakózó szinte önkéntelenül tovább folytatja e játékot. Amikor az ember ilyen szellemi tevékenységgel foglalatoskodik, akkor szinte lehetetlen, hogy lankadjon a figyelme. Monoton fizikai tevékenység alkalmával pedig kifejezetten előnyös dolog lehet szó-rakózni, hiszen a fáradtság, az eltompulás, az álmosság egyik legjobb ellenszere, valamint az idő ólomlábai is szárnyas cipellőbe bújnak általa.
Mintegy bónuszként pedig közben a játékos elme felfedezi édes anyanyelvünk egyik olyan sajátosságát, mely a mai nyelvek közül már csak nagyon kevésben fedezhető fel, és a nyelvtankönyveinkből is aljas módon kihagyták a szerkesztők, vagy csak érintőlegesen említik: szóbokrainkat.

Azokat a csodálatos egységeket, melyek mind a mai napig tökéletesen bizonyítják, hogy a mi nyelvünk a természet (a teremtés) pontos leképezése – vagy még inkább szerves, élő része. Pontosan ugyanúgy, ahogyan az ember is része volt a bolygónak, a naprendszernek, az egész univerzumnak mindaddig, míg nem akarta legyőzni, erőszakkal uralni azt.

A szó-rakózás tehát az egyik leghasznosabb szórakozás, mely ráadásul szó-rakóztatva vezethet vissza minket arra az útra, melyen őseink jártak. De ha nem is akarnánk azon az úton járni, mert persze nem mindenki akar hagyományos ruhákban lóhátról nyilazni, a szó-rakózás mindenképpen meg tudja mutatni azt a célt mindannyiunk számára, amelyet őseink követtek, s amely célt nekünk is követnünk kellene, ha azt szeretnénk, hogy a Földanya, a természet, vagy a teremtés része maradhassunk.
Persze van más választásunk is, ám akkor ne csodálkozzunk, hogy a teremtett világ ellenünk fordul, kidob magából és elpusztít bennünket, mint az immunrendszer a parazitákat.

A döntés a miénk, szabadon választhatunk.

Kellemes szó-rakózást!