Egyedül

Egyedül én nem szeretek lenni.
Egyedül sosem sikerül semmi.
Egyedül ezért semmit nem érek.
Egyedül már csak teher az élet.
Egyedül oly magányos az ember,
Egyedül csak csepp és sosem tenger.
Egyedül nem tudsz mást: folyton félni.
Egyedül már értelmetlen élni.
Egyedül olyan magányos lettem,
Egyedül az idő fut mellettem.
Egyedül vagyok sok gondolattal,
Egyedül – és körülöttem nagy fal.
Egyedül az ember mindig fázik,
Egyedül egy értő társ hiányzik.
Egyedül nincs, ki felmelegítse,
Egyedül kihűlt hús nincsen kincse.
Egyedül, akár az ujjam, éppen.
Egyedül. Egyedül… vagy tán mégsem?
Van talán, ki megérti a gondom,
S elmúlhat az máris, itt, e ponton?
Vagy egyedül muszáj nekem élni?
S tiltott dolog volna tán remélni?
Akkor minek jöttem a világra?
Jobb lett volna szél lenni, vagy pára…
Egyedül rám nem kíváncsi senki.
Jobb lenne tán a halálba menni.
Egyedül lenni a koporsóban…
Egyedül… de nem merem, csak szóban…

2003. február 21.