KÖZÖSSÉG VAGY TÁRSADALOM?

KÖZÖSSÉG VAGY TÁRSADALOM?

Valamikor réges-régen - már legalábbis a mai eszetlenül rohanó felfogás szerint régen -, van annak már lassacskán vagy 30 éve is, azt tanították történelemórán, hogy az ősemberek fejletlenek, tudatlanok voltak és ősközösségekben éltek, nyomot is alig-alig hagyva maguk után.

Ezzel szemben a fejlett emberiség már az ókortól kezdve (tehát cirka hatezer esztendeje) hol ilyen, hol olyan társadalomba rendeződve éli magasztos mindennapjait, mindenféle hasznos találmányokkal körülvéve magát, hogy az állatvilágból kiemelkedve meghódítsa és uralja a természet minél nagyobb szeletét, de legfőképpen a többi embert.

Az is egyértelmű a történelemtudomány művelői számára, hogy hatezer éve kezdtek el kifejlődni az emberek által használt nyelvek, melyek közül a magyar a legfiatalabb, éppen csak néhány száz éve kialakult nyelv, amelynek a szavait úgy lopkodták össze pusztai vándorlásuk - pontosabban folyamatos menekülésük - alatt a honfoglalók felmenői azoktól a népektől, amelyekhez éppen csapódtak.
Így lehet az, hogy bár állítólag lovas nemzet lennénk, akik rideg állattartásból éltek, a nyereg szavunk magyar eredetű, de a ló szavunk több más őshonos magyar állatfaj nevével együtt már a törököktől ered, azokat a vándorlásunk utolsó szakaszában, éppen csak a Kárpát-medencében való letelepedésünk előtt loptuk.
Az persze nem számít naaaagy történészeink számára, hogy a honfoglalás krónikájában az szerepel, hogy az itt élők az érkezőkkel egy nyelvet beszéltek, ünnepelve köszöntötték őket, kenyérrel és borral - a TEST-VÉR-iség jelképeivel - fogadva a HAZATÉRŐKET...
(Érdekes módon az állítólag a Magyar nyelv előtt korszakokkal kialakult nyelvek bármelyikében a test és a vér szavak együtt nem a testvér fogalmat adják. De akkor Jézus Krisztus miért pontosan ugyanezeket a jelképeket használta a tanítványaival megkötött TEST-VÉRI szövetség szimbólumaiként az utolsó vacsorán, amit a kereszténység egyházai ilyen-olyan változatban ugyan, de a mai napig ugyanezekkel a szimbólumokkal ünnepként tartanak meg? Csak nem MAGYARUL beszélt a Megváltó? Pontosan mit is titkolnak a Vatikánban, ami alapjaiban rendítené meg a világot?)

Na, akkor vizsgáljuk már meg a címben szereplő szavakat magyarul!
KÖZÖSSÉG
Már első ránézésre is látszik, még a mai felszínes nyelvtanítás ellenére is, amelyben (hogyan is fogalmazzak finoman - elfelejtették megemlíteni a gyökrendszert és a szóbokrokat, mint a magyar nyelv alapvető alkotórészeit, meg a rovásírást, mint e nyelvhez szervesen kapcsolódó jelrendszert) hogy a közösségben nem volt sok magántulajdona az embereknek a személyes használati tárgyaikon és ruházatukon túl, mert a legtöbb dolog, amit használtak, KÖZtulajdon volt.
Köztulajdonként tekintettek a tájra, a természetre, az állatokra, ezért nem rongálták a környezetüket.
Nem szemetelték tele a világot mindenféle mérgekkel, mert a bolygót, amelyen laktak az élet, az életük forrásának tekintették. Megtisztelték azzal az utánuk születő nemzedékeket, hogy egy olyan környezetet hagytak rájuk, amelyben a folyókból, patakokból bátran lehet inni, a napsütéstől, az esőtől, a széltől nem kell rettegni, ahol nem ütközik falakba, korlátokba és határokba az ember - mint ahogyan az állatok sem értik, mi az az országhatár.

A másik, ami összekötötte a KÖZÖSSÉG tagjait az azonos származástudat, a köz-ŐS-ség. Ismerték őseiket. Ismerték szüleiket, nagyszüleiket, dédszüleiket, ükszüleiket, a szerencsésebbek még további felmenőiket is személyesen. Találkoztak velük mindennapi tevékenységeik közben, beszélgettek, megismerték őket valóban. Bíztak bennük, hittek a szavuknak, mert hihettek a szavuknak. Így biztos forrásból ismerték a családjuk, közösségük múltját, látták annak jövőjét.

A harmadik a közös(s)ÉG. Ez a közös ismeretanyag a világmindenségről. Vagyis a közös vallás, a közös tudomány, a közös kultúra. Közös szertartások, közös éneklés, közös táncok, közös munkavégzés, közös örömök, közös bánat. Vagyis az ÖSSZETARTÁS, az ÖSSZETARTOZÁS e létforma lényege , más szóval az EGY-ség-tudat. Egység a családdal, egység a nagycsaláddal, egység a törzzsel, egység a faluval, egység a nemzettel, egység a Földanyával, egység a Mindenséggel, egység az Istennel. Ezért nem hagytak maguk után szemetet, ezért nem építettek évezredekig álló építményeket, ezért „tűntek el” szinte nyomtalanul - pontosabban a TÖRT-ÉN-ELEM „tudomány” számára - a KÖZÖSSÉGEK.

TÁRSADALOM
Társad a lom.
Igazából nem is kell magyarázni annak, aki érti is a magyar nyelvet.
Értéktelen, rövid ideig használt, sokszor valójában szükségtelen kacatokat alkotunk, ezeket az emberek helyére, vagy az emberek elé helyezzük fontossági sorrendbe, vagyis társként kezeljük a lomot. Majd amikor megjelenik egy újabb változat az adott kacatból, akkor eldobjuk az egyébként még használható, vagy akár tökéletesen működő kacatot, mert az új változat sokkal menőbb. Innentől kezdve a „régi” kacat már csak szemét. Olyan szemét, ami a használati idejének többszöröse alatt sem bomlik le, vagy ha mégis, akkor a természetet szennyezi, mérgezi, pusztítja, mivel a természetben meg nem található, mesterségesen előállított anyagokból állnak.
A legfőbb gond az, hogy amint ezekkel a lomokkal bánunk, akik társak lettek az emberek helyett az életünkben, pontosan úgy bánunk az emberekkel is.
Fura paradoxon, hogy így bár maradandót alkotunk, olyan tárgyakat, amik akár évezredekkel is túlélhetik alkotóikat, mi emberek valódi értékeinkkel, nyelvünkkel, kultúránkkal, művészetünkkel, vallásunkkal, vagy vallástalanságunkkal együtt igen hamar végleg eltűnhetünk a világból, mert a világ egységes, csak mi emberek szakadtunk ki az egységből.

De most még van választási lehetőségünk.
Választhatjuk azt, hogy továbbra is lomokat veszünk magunk mellé társként, vagy választhatjuk azt is, hogy visszatérünk a közösségekhez...


2016. 01. 02.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése